L�gy j� �s mag�nyos leszel.

Itt �l�k egyed�l, f�ld�n kuporodva
v�rom, hogy valaki v�llam simogassa
v�rom �t, ki nem j�n el soha.

�tv�gnak b�natodon, �s otthagynak mozdulatlanul... �cska eml�kt�rgyak k�z�tt.

�s nem kellett l�legeznem, besz�lnem, �s nem kellett tudnom semmir�l...

Ez lett az �n vesztem:
�r�k�s b�nh�d�s,
Hogy emberr� lettem…

Nincs �t, mi visszavezet,
Nincs �t, mit nem b�nsz te meg.
Nincs �t, mire ne l�pt�l volna m�r,
Nincs �t, mit megv�laszthatn�l.

�des dr�g�m t�l sokat agg�dsz kedvesem
l�tom a szomor�s�got a szemedben
nem vagy egyed�l az �letben
hab�r n�ha azt k�pzeled.

Ahelyett, hogy engedn�nk, hogy �rzelmeink magukkal ragadjanak �s kelepc�be csaljanak, hagyjuk, hadd t�njenek el, mint az ujjunkal v�zbe �rt bet�k.

A mag�ny az amikor belen�zel a t�k�rbe, �s a semmi n�z vissza r�d!