Oly sokf�lek�ppen �ssze lehet t�rni egy sz�vet. A mes�k teli vannak szerelemt�l �sszet�rt sz�vekkel, pedig igaz�n csak az t�ri �ssze a sz�vet, ha elvessz�k t�le az �lmokat - legyenek azok b�rmilyen �lmok.

P�r f�j� �rz�s a sz�vver�snek utat adva sz�letett
P�r dobban�sban fogalmaz�dott meg ez az �zenet
�gy egy m�v�szl�lek m�v�szettel minden �rz�st felt�r
Ett�l a f�jdalomt�l lesz ez most egy szenved�lyes lelt�r.

Vonul a k�z�ny j�gmez�in
a bilincsbevert agyvel�k
t�molyg�, gy�va menete.
Rend�thetetlen Nagy Tan�!
A s�kos j�gen nem inog
megingathatatlan �r�asztalod.

Valami lass�, �rnyh�s rejtelem,
valami, ami �j�l sz�ntelen,
valami gyors, l�tt seb a sz�vemen.

Azt mondj�k, az id� gy�gy�t,
Hogy feledni is lehet -
A mosolyok s k�nnyek m�gis, most is
K�nozz�k a sz�vemet.

Olykor eleget szenved�nk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
- Nagyon-nagyon boldog vagyok.

Jobb a szerelmi b�nat, mint a b�nat szerelem n�lk�l.

A f�jdalom - �pp�gy, mint a boldogs�g �s �r�m - mag�ntulajdon.

S b�s lelkem az �rny�kb�l, mely padl�mon sz�tfolyva j�r,
Nem szabadul - Soha m�r!

Az elhagy�sban nem az a legrosszabb, hogy hi�nyzik, aki elhagyott, hogy �sszeroppan a k�z�sen alkotott eg�sz kis vil�g, hogy minden, amit l�tunk vagy csin�lunk, �r� eml�keztet, hanem az a gondolat, hogy kitett�k a lelk�nket csak az�rt, hogy a szeretett l�ny r�nk stemplizze: ELUTAS�TVA.

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenved�s�ben, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy m�r az is �r�mmel t�lti el, ha a szeretett l�nyt �r�mben tudja, an�lk�l, hogy r�szes�lne ebben az �r�mben, vagy ak�r �hajtana r�szes�lni benne.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz
F�lkaczagni engemet,
Megsiratn�l, hogyha l�tn�d
Egy ily perczben lelkemet.

Ne higyj nekem, ha mosolygok
�larcz ez csak arczomon,
Mit fel�lt�k, ha a val�t
Eltakarni akarom.

Te m�r ezent�l mindig harmadik vagy.
Te m�r ezent�l mindig h�tul �lsz.
Te m�r nem l�tod kettesben a tengert.
Nem f�j, hogy az �let �gy f�lretolt?

S�rj, csak s�rj, hogy zokog�s zuhatag mossa ma tiszt�ra a l�lek foltos fodrait.

A pozit�v �rzelmek jobban gy�gy�tanak, mint b�rmilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegs�gek m�g�tt szellemi er� is van: gy�l�let, harag, keser�s�g. Betegek, mert hi�nyzik bel�l�k a der� �s a szeretet gy�gy�t� ereje.

A tested dolgozik naphosszat,
a kezed meg�gyaz �jszak�ra,
a lelked f�rad, sose pihen
�s m�r te sem mosolyogsz.
De nem hib�ztatlak
a f�jdalmaim�rt.

Szenved�sre lett�nk mi.
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni.

Csak b�mul �s etet, a k�nnyeken nevet,
� arctalan lehet, � gy�l�lve szeret.
Annak akarsz l�tni, ami nem vagyok,
Majom a ketrecben.
Szivem.
Annyiszor v�dolsz, hogy elhiszem.

Nem �n k�rtem, hogy megsz�lessek, nem tal�ltam senkit, aki szeretne, �s mindig rossz d�nt�seket hoztam. Most d�nts�n az �let helyettem.

Mint telefon az elhagyott lak�sban, mely �jid�n rem�nytelen cs�r�mp�l, �gy jajvesz�kel itt hi�ba lelkem, oly messze az �lett�l �s �r�mt�l.

N�zegetett erre, arra, de nem l�tta a v�g�t. K�ptelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott r�j�nni, hogy merre van az �let.

Az �ntudatlans�got h�rom- vagy n�gy�ves koromban hagytam abba, �s n�ha hi�nyzik.

Van valami, ami �gy tud f�jni, sebezni �s �getni, hogy tal�n a hal�l sem tudja feloldani az ilyen gy�tr�d�st: ha egy ember vagy k�t ember megsebzi benn�nk azt a m�ly �n�rzetet, mely n�lk�l nem tudunk t�bb� emberek maradni. Hi�s�g, mondod. Igen, hi�s�g... s m�gis az emberi �let legm�lyebb tartalma ez az �n�rzet.

�n nem b�nn�m, ha n�ha-n�ha megl�togatna a Szomor�s�g. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy ink�bb f�l�venk�nt. El�ld�g�lhetne itt. M�g be is s�t�t�ten�k a kedv��rt. �sszeh�zn�m magam. �s sajogna, sajogna a sz�vem.
De hogy minden nap elj�n! Na nem, azt m�r m�gsem! Hogy felid�zze minden: egy ferde tekintet, egy r�gi t�rgy, egy poros f�nyk�p, a sz�lf�jta levelek, az es�, az eld�b�rg� vonatok zaja. Na nem! Alig merek m�r kin�zni az ablakon.

Min�l m�lyebbre �s a b�nat a lelketekben, ann�l t�bb �r�met tudtok befogadni.

El kell viselni jellem�nket, alapterm�szet�nket, melynek hib�in, �nz�s�n, moh�s�g�n tapasztal�s �s bel�t�s nem v�ltoztatnak. El kell viseln�nk, hogy v�gyainknak nincs teljes visszhangja a vil�gban. El kell viselni, hogy akiket szeret�nk, nem szeretnek benn�nket, vagy nem �gy szeretnek, ahogy mi rem�lj�k. El kell viselni az �rul�st �s a h�tlens�get, s ami a legnehezebb minden emberi feladat k�z�tt, el kell viselni egy m�sik ember jellembeli vagy �szbeli kiv�l�s�g�t.

Szem�ld�k�met �sszeh�zva farkasszemet n�ztem saj�t t�k�rk�pemmel, keresve, mi k�l�n�set l�thatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint m�skor, a szokottn�l kicsit szomor�bb, de...
Megtorpantam. M�r tudtam, mit akart megl�ttatni velem Truska. A tekintetem nem egyszer�en szomor� volt - a legteljesebben hi�nyzott bel�le az �let �s a rem�nys�g. (...) M�r tudtam, mire gondolt Truska, amikor arr�l besz�lt, hogy az �l� is lehet halott.
- Larten nem akar ezt - s�gta a f�lembe, mik�zben meredten b�multam azt az �res szemet a t�k�rben. - � szeret az �letet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha l�tn� ez az �l�halott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (...) Az �res nem j� - folytatta Truska. - Meg kell t�lteni a szemedet. Ha nem �r�mmel, akkor b�nattal �s f�jdalommal. M�g a gy�l�let is jobb, mint az �res.

Legsz�vesebben csak �leln�m, hogy felejtse v�gre el a f�jdalmakat, mert a m�lt elm�lt.